Személyiségzavarok - beteg vagyok?
- Dr. Nagy Tamás
- 2014. aug. 2.
- 2 perc olvasás
Ha találkozól valakivel, nem árt ha előtte tudod, milyen személyiségzavarok léteznek. Így könnyebb felismerni és kiszűrni :)
A személyiségzavarok a személyiség olyan tartós és kóros magatartásbeli és érzelmi megnyilvánulásai, amelyek jelentősen eltérnek a társadalmi, kulturális és viselkedésbeli elvárásoktól.
A személyiségzavar már túlmutat az "egyszerű" rossz szokáson és a valami utáni vágyódáson, ezért mindig szakorvosi kezelést és szakellátást igényel.
A személyiségzavarral küzdő egyéneknek környezetükkel szinte mindig problémás a viszonyuk, állandó feszültségekkel terhelt. Viselkedésükre gyakran nincsenek belátással, lelki egyensúlyuk törékeny, bizonytalan. Jóval nehezebben viselik a stresszt, terhelést, a megrázkódtatásokat, mint egészséges embertársaik, nagyobb az esélyük mind testi, mind további lelki betegségek megjelenésére.
A személyiségzavarok gyakrabban előforduló megjelenési formái:
Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavar
Kiszámíthatatlanok. Időnként kedves és megnyerő, időnként pedig elviselhetetlenül indulatos, követelőző és agresszív. Érzelmeit nem tudja kordában tartani. Hol halálosan szereti, hol gyűlöli ugyanazt az embert.
A magány szinte mindig erős szorongást okoz nála. Állandóan igényli, hogy törődjenek vele, de itt is szélsőségeket mutat – egyik pillanatban tanácsot kér, máskor meg csak arra kell a másik, hogy saját önállóságát bizonyítsa.
Kedélye gyakran nyomott, szorongásos rohamok, öngyilkossági késztetések jelentkezhetnek nála. Üresnek, unottnak éli meg magát, a folyamatos üresség elkerülésére állandóan igyekszik valamilyen akciódús tevékenységben részt venni. Jellemző rá a mértéktelenség: fokozott alkoholivás, kábítószerezés, sorozatos szexuális kalandok. A gyógyszerre könnyen rászokik, és nagyon nehezen mond le a főként szorongáscsökkentő, fájdalomcsillapító és altatószerek használatáról, melyekkel folyamatos szorongását próbálja oldani.
Nárcisztikus (én központú) személyiségzavar
Mértéktelenül énközpontú, önszerető, a másik ember érzéseit, gondolatait nem veszi figyelembe. Magát olyan embernek tartja, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társaira azért van szüksége, hogy kiszolgálják, felnézzenek rá és elismerjék. Rövid ideig megnyerően is viselkedhet annak érdekében, hogy mások elismerését érezze. Viselkedése gyakran irigységre utal, követelőző lehet, mindent a magáénak szeretne tudni. A nárcisztikus ember kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is gyakran a saját nagysága jeleként mutatja ki. Saját jelentőségét, a világban való szerepét irreálisan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, és gondolatai nagyon gyakran e körül járnak. Az ilyen ember az enyhe kritika következményeként is indulatot, feszültséget, dühöt él át, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni. Kedvességet, melegséget vár, ugyanakkor viszonozni nem tudja,
Elkerülő (szorongásos) személyiségzavar Rendkívül erős szorongások gyötrik, túlérzékeny, szinte mindentől, mindenkitől tart, apróságok miatt is fél (például attól, hogy megszólják a ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy véleménye miatt bírálni fogják). Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől egyre inkább visszahúzódik. Állandó kisebbségi érzések gyötrik, épp ezért kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasítás miatti félelmében inkább elkerüli az embereket, tehát tényleg magára marad. Mindenkitől teljes mértékű elfogadást vár el, csak olyan kapcsolatban tud élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez.
